Leírás
Az épület Romeo Depaoli egyik legjobb modernista alkotása, amelyben a mester önállóan értelmezi újra az új stílust. A palota egységes egésznek tűnik, valójában három különálló épületből áll.
A középső rész kissé hátrébb húzódik az oldalsókhoz képest. A visszahúzott és kiugró épületrészek, az oszlopocskák és teraszok, a lizénák és a falpillérek folyamatos váltakozása fény-árnyék játékot teremt, amely életet visz a homlokzatba.
A díszítőmotívumok túlburjánzó plasztikai gazdagsága a mozgalmas, vibráló szecesszió szép példájává teszi az épületet.
A földszint és a félemelet a wagneri „teli az üres felett” témáját követi, és jól mutatja Max Fabiani hatását: a félemeleten nagy üvegfelületek nyílnak, amelyeken át a földszinti üzletek áruit kiállították. Az első és a második emelet ablakait lapított ívek koronázzák. Az első emeleten két sarokerkély tovább élénkíti a homlokzatokat. A harmadik emelet félköríves ablakait virágmintás kovácsoltvas korlátú erkélyek egészítik ki. Az épületet körbefutó függő loggia és kiugró főpárkány zárja le.
A középső rész kissé hátrébb húzódik az oldalsókhoz képest. A visszahúzott és kiugró épületrészek, az oszlopocskák és teraszok, a lizénák és a falpillérek folyamatos váltakozása fény-árnyék játékot teremt, amely életet visz a homlokzatba.
A díszítőmotívumok túlburjánzó plasztikai gazdagsága a mozgalmas, vibráló szecesszió szép példájává teszi az épületet.
A földszint és a félemelet a wagneri „teli az üres felett” témáját követi, és jól mutatja Max Fabiani hatását: a félemeleten nagy üvegfelületek nyílnak, amelyeken át a földszinti üzletek áruit kiállították. Az első és a második emelet ablakait lapított ívek koronázzák. Az első emeleten két sarokerkély tovább élénkíti a homlokzatokat. A harmadik emelet félköríves ablakait virágmintás kovácsoltvas korlátú erkélyek egészítik ki. Az épületet körbefutó függő loggia és kiugró főpárkány zárja le.