Leírás
A San Giusto-vár a San Giusto-domb tetején álló erődítmény, a székesegyház mellett, az óváros felett. Ma városi múzeum, de sokan a falak menti sétáért másznak fel ide, hiszen a város és az öböl az egész út során a lábad előtt hever.
Egy kis felvonóhídon keresztül lépsz be; a középkori eredeti bejárat közvetlenül mellette ma is jól látszik. Az előcsarnok tele van régi emléktáblákkal és feliratokkal, a régi katonai zászlók között pedig a triesti patrícius családok címerei láthatók.
Az előcsarnokon túl nyílik a Cortile delle Milizie, amely eredetileg gyakorlótérnek épült, ma pedig nyári koncertek és előadások színtere. Innen széles kőlépcső vezet fel a panorámateraszra, a körbejárható védőfolyosókra és a Fegyvermúzeum bejáratához.
A Lalio-bástyában található a 2001-ben megnyílt Tergestinus lapidárium: mintegy 130 római kori darab, köztük feliratok, síremlékek, szobrok, domborművek és az ókori Tergeste épületeinek töredékei. A vár látogatásához a kápolna és a Caprin-terem is hozzátartozik.
Az első várat a velenceiek építették 1368 és 1371 között. Miután a város Ausztria fennhatósága alá helyezte magát, III. Frigyes császár 1470-ben elrendelte az erődítmény megerősítését, közvetlenül 1469 után, amelyet „Trieszt pusztulásának évéként” tartanak számon.
Az erődítmény ezután darabonként épült tovább két és fél évszázadon át. A 16. század elején a rövid időre újra urakodó velenceiek magas, félköríves falat emeltek; majd 1551 és 1561 között a Lalio-bástya következett, végül 1630-ban a Pomis-bástya.
A 17. században felmerült, hogy kibővítik a várat, hogy az egész dombtetőt elfoglalja, ami a székesegyház lebontásával járt volna. Ebből a tervből egy soha el nem készült negyedik bástya alapjai maradtak meg, amelyeket a bazilikán túl, a föld alatt találtak meg.
A történelem iróniája, hogy ezt a háborúra szánt erődöt a katonaság mindössze kétszer használta. 1813-ban Napóleon csapatai két hétig tartották magukat itt az osztrák, angol és nápolyi flották ostroma ellen; 1945-ben a német katonák itt tették le a fegyvert.
mai külsejét az 1930-as években nyerte el: 1930-ban a vár a város tulajdonába került, az olasz hatóságok pedig, felismerve turisztikai lehetőségeit, felújíttatták. A falai alatt a nyilvánosság elől elzárt folyosók és termek húzódnak, némelyiket még fel sem tárták.
Ki ne hagyd
• A séta a védőfolyosókon.
• A Cortile delle Milizie.
• A Tergestinus lapidárium.
Tudtad?
• A vár egyik pincéjében évtizedeken át elegáns városi étterem működött.
Egy kis felvonóhídon keresztül lépsz be; a középkori eredeti bejárat közvetlenül mellette ma is jól látszik. Az előcsarnok tele van régi emléktáblákkal és feliratokkal, a régi katonai zászlók között pedig a triesti patrícius családok címerei láthatók.
Az előcsarnokon túl nyílik a Cortile delle Milizie, amely eredetileg gyakorlótérnek épült, ma pedig nyári koncertek és előadások színtere. Innen széles kőlépcső vezet fel a panorámateraszra, a körbejárható védőfolyosókra és a Fegyvermúzeum bejáratához.
A Lalio-bástyában található a 2001-ben megnyílt Tergestinus lapidárium: mintegy 130 római kori darab, köztük feliratok, síremlékek, szobrok, domborművek és az ókori Tergeste épületeinek töredékei. A vár látogatásához a kápolna és a Caprin-terem is hozzátartozik.
Az első várat a velenceiek építették 1368 és 1371 között. Miután a város Ausztria fennhatósága alá helyezte magát, III. Frigyes császár 1470-ben elrendelte az erődítmény megerősítését, közvetlenül 1469 után, amelyet „Trieszt pusztulásának évéként” tartanak számon.
Az erődítmény ezután darabonként épült tovább két és fél évszázadon át. A 16. század elején a rövid időre újra urakodó velenceiek magas, félköríves falat emeltek; majd 1551 és 1561 között a Lalio-bástya következett, végül 1630-ban a Pomis-bástya.
A 17. században felmerült, hogy kibővítik a várat, hogy az egész dombtetőt elfoglalja, ami a székesegyház lebontásával járt volna. Ebből a tervből egy soha el nem készült negyedik bástya alapjai maradtak meg, amelyeket a bazilikán túl, a föld alatt találtak meg.
A történelem iróniája, hogy ezt a háborúra szánt erődöt a katonaság mindössze kétszer használta. 1813-ban Napóleon csapatai két hétig tartották magukat itt az osztrák, angol és nápolyi flották ostroma ellen; 1945-ben a német katonák itt tették le a fegyvert.
mai külsejét az 1930-as években nyerte el: 1930-ban a vár a város tulajdonába került, az olasz hatóságok pedig, felismerve turisztikai lehetőségeit, felújíttatták. A falai alatt a nyilvánosság elől elzárt folyosók és termek húzódnak, némelyiket még fel sem tárták.
Ki ne hagyd
• A séta a védőfolyosókon.
• A Cortile delle Milizie.
• A Tergestinus lapidárium.
Tudtad?
• A vár egyik pincéjében évtizedeken át elegáns városi étterem működött.