Leírás
A Szent Jusztusz-katedrális Trieszt főtemploma, a Szent Jusztusz-dombon áll, amely az óváros és a kikötő fölé magasodik. Kívülről szikár, szinte szigorú; belül viszont aranyalapú, bizánci iskolájú mozaikokat őriz, amelyek önmagukban megérik a feljutást.
A templom két épület egyesítéséből született: 1302 és 1320 között Rodolfo Pedrazzani püspök egy fedél alá hozta a két régebbi templomot, a Santa Mariát és a Szent Jusztusz-kápolnát. Ezért van a belső térnek egészen öt hajója.
A oromzatos homlokzatot egy hatalmas karszti kőből faragott rózsaablak uralja. Soncinóból, a Cremona melletti városkából, a püspök szülővárosából hívott kőfaragók készítették helyben. A városban a via dei Soncini neve őrzi az emléküket.
A homlokzat és a harangtorony tele van újrahasznosított római darabokkal: a bejárati kapu például egy ókori síremlékből készült. A homlokzaton néhány híres püspök bronzmellszobra áll konzolokon, amelyek eredetileg római talapzatok voltak.
A harangtoronyon, egy gótikus fülkében a 10–11. századi Szent Jusztusz-szobor az egyik kezében a város makettjét, a másikban a vértanúság pálmaágát tartja. A feje máshonnan származik, ezért nem arányos a testével.
Belül, a 14. századi, hajótestet formázó fa mennyezet alatt a fő látnivaló az oldalapszisok mozaikja. Balra a trónoló Madonna a gyermekkel, aranyalapon két arkangyal között, alatta az apostolok egy réten: 12. századi munka.
A jobb oldali apszisban látható a Krisztus Pantokrátor, karcsú, szigorú és nemes alak Szent Jusztusz és Szent Szervolusz között, a 13. század elejének bizánci mozaikművészei alkották. Az egyik mellékkápolnában megmaradtak a Szent Jusztusz-ciklus freskói, a régi díszítés kevés fennmaradt emlékének egyike.
Egy barokk rács mögött található a kincstár, amelyet 1984-ben kiraboltak, mégis gazdag értékes tárgyakban. Ezek közé tartozik Szent Szergiusz alabárdja, Trieszt jelképe: a legenda szerint csodás módon a város fórumára hullott azon a napon, amikor a szentet Szíriában vértanúhalálra ítélték.
A harangtoronynak is megvan a maga története. Régen magasabb volt, de 1422-ben villám csapott bele, és mai magasságára csonkult. Öt harangja Friuli-Venezia Giulia második legnagyobb harangjátéka az udinei dóm után.
Ne hagyd ki
• A rózsaablakot.
• A harangtoronyon álló Szent Jusztusz-szobrot.
• Az apszisok mozaikjait.
• Szent Szergiusz alabárdját.
Tudtad?
• A legnagyobb harangot 1829-ben öntötték a Napóleon hátrahagyta ágyúk bronzából.
• Erről a harangról szól az 1915-ös hazafias dal, a „La campana di San Giusto”, amelyet évtizedekkel később Luciano Pavarotti is énekelt.
A templom két épület egyesítéséből született: 1302 és 1320 között Rodolfo Pedrazzani püspök egy fedél alá hozta a két régebbi templomot, a Santa Mariát és a Szent Jusztusz-kápolnát. Ezért van a belső térnek egészen öt hajója.
A oromzatos homlokzatot egy hatalmas karszti kőből faragott rózsaablak uralja. Soncinóból, a Cremona melletti városkából, a püspök szülővárosából hívott kőfaragók készítették helyben. A városban a via dei Soncini neve őrzi az emléküket.
A homlokzat és a harangtorony tele van újrahasznosított római darabokkal: a bejárati kapu például egy ókori síremlékből készült. A homlokzaton néhány híres püspök bronzmellszobra áll konzolokon, amelyek eredetileg római talapzatok voltak.
A harangtoronyon, egy gótikus fülkében a 10–11. századi Szent Jusztusz-szobor az egyik kezében a város makettjét, a másikban a vértanúság pálmaágát tartja. A feje máshonnan származik, ezért nem arányos a testével.
Belül, a 14. századi, hajótestet formázó fa mennyezet alatt a fő látnivaló az oldalapszisok mozaikja. Balra a trónoló Madonna a gyermekkel, aranyalapon két arkangyal között, alatta az apostolok egy réten: 12. századi munka.
A jobb oldali apszisban látható a Krisztus Pantokrátor, karcsú, szigorú és nemes alak Szent Jusztusz és Szent Szervolusz között, a 13. század elejének bizánci mozaikművészei alkották. Az egyik mellékkápolnában megmaradtak a Szent Jusztusz-ciklus freskói, a régi díszítés kevés fennmaradt emlékének egyike.
Egy barokk rács mögött található a kincstár, amelyet 1984-ben kiraboltak, mégis gazdag értékes tárgyakban. Ezek közé tartozik Szent Szergiusz alabárdja, Trieszt jelképe: a legenda szerint csodás módon a város fórumára hullott azon a napon, amikor a szentet Szíriában vértanúhalálra ítélték.
A harangtoronynak is megvan a maga története. Régen magasabb volt, de 1422-ben villám csapott bele, és mai magasságára csonkult. Öt harangja Friuli-Venezia Giulia második legnagyobb harangjátéka az udinei dóm után.
Ne hagyd ki
• A rózsaablakot.
• A harangtoronyon álló Szent Jusztusz-szobrot.
• Az apszisok mozaikjait.
• Szent Szergiusz alabárdját.
Tudtad?
• A legnagyobb harangot 1829-ben öntötték a Napóleon hátrahagyta ágyúk bronzából.
• Erről a harangról szól az 1915-ös hazafias dal, a „La campana di San Giusto”, amelyet évtizedekkel később Luciano Pavarotti is énekelt.