Leírás
A Sartorio Múzeum egy 18. század végi előkelő villa Trieszt központjában, amelynek berendezése ma is olyan, mint amikor a család utolsó örököse itt élt. Korabeli bútorok, kerámiák, festmények és egy 14. századi remekmű mesélnek a 19. századi trieszti nagypolgárság életéről.
A gyűjtemény ékköve a Santa Chiara-triptichon, amelyet Paolo és Marco Veneziano festett 1328-ban: a trecento festészetének legszebb trieszti alkotása. Mellette Giambattista Tiepolo rajzainak jelentős gyűjteményét is megcsodálhatod.
Az eredeti berendezésű termek porcelánok, majolikák és kerámiák között mutatják meg, hogyan éltek egy trieszti villában a 19. század végén. Itt látható Giambattista Pittoni egyik festménye is.
A látogatás a villán kívül folytatódik. Az egykori istállókban kapott helyet a képtár, a városi gyűjtemények több mint ezer festményével. A régi kocsiszínből gipszszobor- és szoborgyűjtemény lett, mintegy hatszáz 19. és 20. századi alkotással.
Az alagsorban iparművészeti tárgyakat és ékszereket állítottak ki, egy i. sz. 1. századi római domus maradványaival együtt, amelyek a felújítási munkák során kerültek elő. Gazdag a Rusconi-Opuich-gyűjtemény is: mintegy 2500 darab az ókori művészettől a 20. századig.
A villának nem egy élete volt. A Sartoriók előtt az egyiptomi Alexandriából érkezett Faraon kereskedőcsaládé volt. Az eredetileg Sanremóból származó Sartoriók 1775-ben jöttek Triesztbe, hogy kereskedelmi fiókot nyissanak, és Pietro Sartorio megvásárolta a házat.
Az utolsó örökös, Anna Segrè Sartorio bárónő a villát teljes berendezésével együtt a városra hagyta, azzal a feltétellel, hogy nyilvános múzeum legyen belőle. A múzeum 1949-ben részben, 1954-ben pedig teljesen megnyílt, 2006 végén felújítás után nyitotta meg újra kapuit.
A második világháború után a villa a szövetségesek főhadiszállása volt. A csempéken és a falakon ma is látszanak a telefon- és villanyvezetékek számára vágott nyílások nyomai.
A gyűjtemény ékköve a Santa Chiara-triptichon, amelyet Paolo és Marco Veneziano festett 1328-ban: a trecento festészetének legszebb trieszti alkotása. Mellette Giambattista Tiepolo rajzainak jelentős gyűjteményét is megcsodálhatod.
Az eredeti berendezésű termek porcelánok, majolikák és kerámiák között mutatják meg, hogyan éltek egy trieszti villában a 19. század végén. Itt látható Giambattista Pittoni egyik festménye is.
A látogatás a villán kívül folytatódik. Az egykori istállókban kapott helyet a képtár, a városi gyűjtemények több mint ezer festményével. A régi kocsiszínből gipszszobor- és szoborgyűjtemény lett, mintegy hatszáz 19. és 20. századi alkotással.
Az alagsorban iparművészeti tárgyakat és ékszereket állítottak ki, egy i. sz. 1. századi római domus maradványaival együtt, amelyek a felújítási munkák során kerültek elő. Gazdag a Rusconi-Opuich-gyűjtemény is: mintegy 2500 darab az ókori művészettől a 20. századig.
A villának nem egy élete volt. A Sartoriók előtt az egyiptomi Alexandriából érkezett Faraon kereskedőcsaládé volt. Az eredetileg Sanremóból származó Sartoriók 1775-ben jöttek Triesztbe, hogy kereskedelmi fiókot nyissanak, és Pietro Sartorio megvásárolta a házat.
Az utolsó örökös, Anna Segrè Sartorio bárónő a villát teljes berendezésével együtt a városra hagyta, azzal a feltétellel, hogy nyilvános múzeum legyen belőle. A múzeum 1949-ben részben, 1954-ben pedig teljesen megnyílt, 2006 végén felújítás után nyitotta meg újra kapuit.
A második világháború után a villa a szövetségesek főhadiszállása volt. A csempéken és a falakon ma is látszanak a telefon- és villanyvezetékek számára vágott nyílások nyomai.