Leírás
A Carlo Schmidl Színházi Múzeum a triesti színház- és zenekultúra két évszázadát meséli el. A Borgo Teresianóban, a Canal Grande partján, a Gopcevich-palotában kapott helyet, abban a 19. századi palotában, amelyet berakásos padlók és díszes mennyezetek tesznek különlegessé.
Az első emelet termei a város színházainak és híres alakjainak történetét idézik fel színpadi jelmezekkel és ékszerekkel, színlapokkal, fényképekkel és festményekkel. Érdemes megállni a hangszergyűjteménynél is, amely a fortepianótól a harmóniumon át a mechanikus hangszerekig, például az önműködő zongoráig terjed.
A múzeum őrzi Giorgio Strehler személyes archívumát is, amelynek a második emeleten külön termeket szenteltek.
A palotát 1850-ben építette Giovanni Andrea Berlam a szerb hajótulajdonos, Spiridione Gopcevich megbízásából. A csatorna felé néző eklektikus homlokzatot szobrok, frízek és medalionok díszítik, amelyek az 1389-es rigómezei (koszovói) csata hőseinek állítanak emléket.
A múzeum 1924-ben jött létre Carlo Schmidl zenei kiadó gyűjteményéből, és évtizedekig a Verdi Színházban működött, mielőtt 2006-ban ide költözött.
Az első emelet termei a város színházainak és híres alakjainak történetét idézik fel színpadi jelmezekkel és ékszerekkel, színlapokkal, fényképekkel és festményekkel. Érdemes megállni a hangszergyűjteménynél is, amely a fortepianótól a harmóniumon át a mechanikus hangszerekig, például az önműködő zongoráig terjed.
A múzeum őrzi Giorgio Strehler személyes archívumát is, amelynek a második emeleten külön termeket szenteltek.
A palotát 1850-ben építette Giovanni Andrea Berlam a szerb hajótulajdonos, Spiridione Gopcevich megbízásából. A csatorna felé néző eklektikus homlokzatot szobrok, frízek és medalionok díszítik, amelyek az 1389-es rigómezei (koszovói) csata hőseinek állítanak emléket.
A múzeum 1924-ben jött létre Carlo Schmidl zenei kiadó gyűjteményéből, és évtizedekig a Verdi Színházban működött, mielőtt 2006-ban ide költözött.