Leírás
A Győzelem-világítótorony (Faro della Vittoria) a Gretta-domb tetejéről magasodik a triesztei-öböl fölé. Egyszerre valódi világítótorony, amely éjszaka utat mutat a hajóknak, és emlékmű az első világháborúban elesett tengerészeknek.
Közel 68 méter magas, 1923 és 1927 között épült a triesztei Arduino Berlam építész tervei alapján, amelyeket heves vita után Guido Cirilli módosított. A tornyot tartó vasbeton szerkezet viszont Beniamino Battigelli mérnök munkája. Egy 1854-es osztrák erőd maradványain áll, 60 méterrel a tenger felett.
Az alapzat isztriai és karsztvidéki kőből készült. Az homlokzaton az Ismeretlen Tengerész szobra uralkodik: 8,6 méter magas, és száz tonna orserai kőből faragta Regolo Salandini kőfaragómester. Legfelül, a lámpaház fölött egy 7,2 méter magas, bronzból készült szárnyas Viktória áll; mindkettő Giovanni Mayer alkotása.
Egy nagy kőlapon ez a felirat olvasható: „Splendi e ricorda i caduti sul mare” (Ragyogj, és emlékezz a tengeren elesettekre), a háború éveivel. A bejáratnál az osztrák Viribus Unitis csatahajó két lövedéke áll, az alapnál pedig egy horgony a maga kis történetével.
Mindenki az Audace horgonyaként ismeri, azé az olasz hajóé, amely 1918-ban elsőként futott be Trieszt kikötőjébe. Valójában egy másik hajóról, a Berenicéről származik, a legenda mégis tartja magát.
A forma nem véletlen: az oszlopot szándékosan fejjel lefelé fordított fascesnek tervezték. A világítótornyot 1986-ban nyitották meg újra a látogatók előtt, és csak az első teraszig, a monumentális rész teraszáig lehet felmenni, a felső rész a lámpaházzal nem látogatható.
A lámpaház bronz és kristály ketrecben van, 115 méterrel a tengerszint felett; 30 másodperc alatt tesz meg egy teljes fordulatot, és átlagosan 30 mérföldről látszik. A világítótorony a haditengerészet fennhatósága alá tartozik, amely Velencéből irányítja az Adria összes világítótornyát.
Közel 68 méter magas, 1923 és 1927 között épült a triesztei Arduino Berlam építész tervei alapján, amelyeket heves vita után Guido Cirilli módosított. A tornyot tartó vasbeton szerkezet viszont Beniamino Battigelli mérnök munkája. Egy 1854-es osztrák erőd maradványain áll, 60 méterrel a tenger felett.
Az alapzat isztriai és karsztvidéki kőből készült. Az homlokzaton az Ismeretlen Tengerész szobra uralkodik: 8,6 méter magas, és száz tonna orserai kőből faragta Regolo Salandini kőfaragómester. Legfelül, a lámpaház fölött egy 7,2 méter magas, bronzból készült szárnyas Viktória áll; mindkettő Giovanni Mayer alkotása.
Egy nagy kőlapon ez a felirat olvasható: „Splendi e ricorda i caduti sul mare” (Ragyogj, és emlékezz a tengeren elesettekre), a háború éveivel. A bejáratnál az osztrák Viribus Unitis csatahajó két lövedéke áll, az alapnál pedig egy horgony a maga kis történetével.
Mindenki az Audace horgonyaként ismeri, azé az olasz hajóé, amely 1918-ban elsőként futott be Trieszt kikötőjébe. Valójában egy másik hajóról, a Berenicéről származik, a legenda mégis tartja magát.
A forma nem véletlen: az oszlopot szándékosan fejjel lefelé fordított fascesnek tervezték. A világítótornyot 1986-ban nyitották meg újra a látogatók előtt, és csak az első teraszig, a monumentális rész teraszáig lehet felmenni, a felső rész a lámpaházzal nem látogatható.
A lámpaház bronz és kristály ketrecben van, 115 méterrel a tengerszint felett; 30 másodperc alatt tesz meg egy teljes fordulatot, és átlagosan 30 mérföldről látszik. A világítótorony a haditengerészet fennhatósága alá tartozik, amely Velencéből irányítja az Adria összes világítótornyát.