Leírás
A Kleine Berlin, vagyis a „kis Berlin” a második világháborús légoltalmi alagutak legnagyobb, ma is meglévő rendszere Triesztben. A Scorcola-domb alá ereszkedsz le a belváros szívében, hogy megismerd a civilek óvóhelyeit és azokat az üregeket, amelyeket a németek az SS parancsnoksága számára vájtak ki.
A bejárat a via Fabio Severón van, Barriera Nuova negyedben. A komplexum két egymással összeköttetésben álló, mégis egészen különböző részre oszlik: az egyiket a város építette a lakosság számára, a másik a német katonai szakasz, amelyet raktárként és menedékként használtak.
A német szakasz egy hosszú folyosó, amelyből jobbra és balra tágas termek nyílnak, összesen mintegy 1000 négyzetméteren. Megmaradtak a csövek, a mosdókagylók, a vécék, a villamos és a kényszerszellőztető rendszer maradványai, valamint az áramfejlesztő géptermének helyisége.
Az egyik oldalsó folyosón még látszanak egy fából készült csigalépcső nyomai, amely egy aknából vezetett lefelé. Odilo Globocnik, aki Triesztben született, és a térség SS-parancsnoka volt, erre járt a villájából az igazságügyi palotában lévő irodáiba anélkül, hogy egyszer is a szabad ég alá lépett volna.
Egy ajtón túl kezdődik az olasz óvóhely, és itt egészen más a hangulat. A víz itt évtizedeken át dolgozott: cseppkövek, állócseppkövek és vékony vízréteggel borított kis medencék miatt inkább természetes barlangra emlékeztet, mint ember vájta alagútra.
A civilek folyosóin még láthatók a padlóban a fapadok illesztésének nyomai, valamint egy ambulancia és a mellékhelyiségek. Az utolsó szakasz nyers kőfejtett állapotban maradt, mert sosem készült el.
A név abból az időből ered, amikor Trieszt az Adriai-tengermellék „fővárosa” volt, amelyet a németek hoztak létre 1943. szeptember 8. után, az SS parancsnokságával a piazza Oberdan és a Foro Ulpiano között. Szigorúan véve nyelvtanilag hibás: németül a Berlin nem nőnemű, így Kleines Berlinnek kellene lennie.
Az, hogy az alagutak ma meglátogathatók, a Club Alpinistico Triestino érdeme, amely 1995-ben elhagyatottan találta őket, és saját költségén állította helyre. A 2000-es évek elejétől néhány terem kiállításoknak is otthont adott, például Trieszt bombázásáról és az első világháborús barlangokról.
A bejárat a via Fabio Severón van, Barriera Nuova negyedben. A komplexum két egymással összeköttetésben álló, mégis egészen különböző részre oszlik: az egyiket a város építette a lakosság számára, a másik a német katonai szakasz, amelyet raktárként és menedékként használtak.
A német szakasz egy hosszú folyosó, amelyből jobbra és balra tágas termek nyílnak, összesen mintegy 1000 négyzetméteren. Megmaradtak a csövek, a mosdókagylók, a vécék, a villamos és a kényszerszellőztető rendszer maradványai, valamint az áramfejlesztő géptermének helyisége.
Az egyik oldalsó folyosón még látszanak egy fából készült csigalépcső nyomai, amely egy aknából vezetett lefelé. Odilo Globocnik, aki Triesztben született, és a térség SS-parancsnoka volt, erre járt a villájából az igazságügyi palotában lévő irodáiba anélkül, hogy egyszer is a szabad ég alá lépett volna.
Egy ajtón túl kezdődik az olasz óvóhely, és itt egészen más a hangulat. A víz itt évtizedeken át dolgozott: cseppkövek, állócseppkövek és vékony vízréteggel borított kis medencék miatt inkább természetes barlangra emlékeztet, mint ember vájta alagútra.
A civilek folyosóin még láthatók a padlóban a fapadok illesztésének nyomai, valamint egy ambulancia és a mellékhelyiségek. Az utolsó szakasz nyers kőfejtett állapotban maradt, mert sosem készült el.
A név abból az időből ered, amikor Trieszt az Adriai-tengermellék „fővárosa” volt, amelyet a németek hoztak létre 1943. szeptember 8. után, az SS parancsnokságával a piazza Oberdan és a Foro Ulpiano között. Szigorúan véve nyelvtanilag hibás: németül a Berlin nem nőnemű, így Kleines Berlinnek kellene lennie.
Az, hogy az alagutak ma meglátogathatók, a Club Alpinistico Triestino érdeme, amely 1995-ben elhagyatottan találta őket, és saját költségén állította helyre. A 2000-es évek elejétől néhány terem kiállításoknak is otthont adott, például Trieszt bombázásáról és az első világháborús barlangokról.