Leírás
A Carlo és Vera Wagner Zsidó Múzeum a trieszti zsidó közösség négy évszázados történetét meséli el a Via del Monte utcában, a központtól karnyújtásnyira. Rituális ezüsttárgyak, textíliák, könyvek és iratok várnak itt egy olyan épületben, amely maga is a történelem darabja.
Az 1993-ban megnyílt múzeum a Zsidó Közösség kezdeményezésére jött létre, a Wagner–de Polo család támogatásával. A 2015-ben befejezett átrendezés óta a kiállítás két szinten látható, minden felirat angolul is olvasható.
A tárgyak többsége a városban 1748 és 1825 között épült négy zsinagógából származik, amelyeket akkor bontottak szét, amikor 1912-ben megnyílt a nagy trieszti templom. A legrégebbi kiállított darab 1593-ból való.
Az iratok közül kiemelkedik egy a 17. század közepéről származó, kézzel írt zálogkönyv, amely trieszti nyelvjárásban, de héber betűkkel készült, valamint az a két uralkodói pátens, amelyet Mária Terézia királynő 1771. április 19-én adott a trieszti zsidóknak.
A látogatás része a kis askenázi imaterem is, amelyet lengyel zsidók hoztak létre az 1920-as évek közepén. 1987-ig használták, és ma is imádkoznak itt olykor.
Maga az épület is a történet része. Egykor zsidó kórház volt, majd 1941-ig a Zsidó Ügynökség székhelye: a nácik elől menekülők itt fordultak meg, mielőtt Triesztben hajóra szálltak Palesztina vagy Amerika felé.
A legmegrázóbb rész a soának és a deportált trieszti zsidóknak szól. Olyan személyes tárgyakat mutat be, amelyeket induláskor koboztak el, évtizedekig elfeledve hevertek a római Pénzügyminisztérium egyik pincéjében, és csak 2000-ben kerültek vissza a Közösséghez.
A többi terem a hitéletről és a hagyományokról, a Közösség történetéről és Izrael földjéhez fűződő kapcsolatáról szól, multimédiás tartalmakkal kiegészítve. Az emeleti konferenciateremben gyakran tartanak mindenki számára nyitott eseményeket.
Az 1993-ban megnyílt múzeum a Zsidó Közösség kezdeményezésére jött létre, a Wagner–de Polo család támogatásával. A 2015-ben befejezett átrendezés óta a kiállítás két szinten látható, minden felirat angolul is olvasható.
A tárgyak többsége a városban 1748 és 1825 között épült négy zsinagógából származik, amelyeket akkor bontottak szét, amikor 1912-ben megnyílt a nagy trieszti templom. A legrégebbi kiállított darab 1593-ból való.
Az iratok közül kiemelkedik egy a 17. század közepéről származó, kézzel írt zálogkönyv, amely trieszti nyelvjárásban, de héber betűkkel készült, valamint az a két uralkodói pátens, amelyet Mária Terézia királynő 1771. április 19-én adott a trieszti zsidóknak.
A látogatás része a kis askenázi imaterem is, amelyet lengyel zsidók hoztak létre az 1920-as évek közepén. 1987-ig használták, és ma is imádkoznak itt olykor.
Maga az épület is a történet része. Egykor zsidó kórház volt, majd 1941-ig a Zsidó Ügynökség székhelye: a nácik elől menekülők itt fordultak meg, mielőtt Triesztben hajóra szálltak Palesztina vagy Amerika felé.
A legmegrázóbb rész a soának és a deportált trieszti zsidóknak szól. Olyan személyes tárgyakat mutat be, amelyeket induláskor koboztak el, évtizedekig elfeledve hevertek a római Pénzügyminisztérium egyik pincéjében, és csak 2000-ben kerültek vissza a Közösséghez.
A többi terem a hitéletről és a hagyományokról, a Közösség történetéről és Izrael földjéhez fűződő kapcsolatáról szól, multimédiás tartalmakkal kiegészítve. Az emeleti konferenciateremben gyakran tartanak mindenki számára nyitott eseményeket.