Leírás
A Revoltella Múzeum Trieszt modern művészeti galériája a Piazza Venezián: egy 19. századi báró palotája érintetlen berendezéssel, mellette két épület, amely tele van a 19. századtól a 20. század második feléig terjedő olasz festészettel és szobrászattal.
Pasquale Revoltella báró otthona volt, aki 1869-ben bekövetkezett halálakor a városra hagyta a műalkotásokkal, a bútorokkal és a könyvekkel együtt. 1872-ben a város múzeumot csinált belőle: ez Olaszország legrégebbi, kifejezetten a modern művészetnek szentelt galériája.
A reneszánsz stílusú palotát 1858-ban építették a berlini Friedrich Hitzig, Schinkel tanítványa tervei szerint. Bent megtekinthető a báró lakosztálya berakásos padlókkal, festett mennyezetekkel és eredeti stukkókkal; egy látványos csigalépcső köti össze az emeleteket.
A termekben a Revoltella gyűjtötte művek láthatók: Pietro Magni márványszoborcsoportjai, történelmi jelenetek, tájképek és portrék a 19. század első feléből.
A gyűjtemény bővítésére a város 1907-ben megvásárolta a szomszédos Palazzo Brunnert, amely Carlo Scarpa átalakítása után csak 1963-ban nyílt meg teljes egészében; később csatlakozott hozzá a Palazzo Basevi. Ma a három épület mintegy 4000 négyzetméternyi kiállítótér.
A bejárás emeletről emeletre halad az időben: a 19. század második felének olasz művészei, a 20. század első évtizedei, a Friuli-Venezia Giulia-i művészek, végül a 20. század második fele. Összesen mintegy 350 festmény és szobor látható.
Sok jelentős név szerepel köztük: Canova, Hayez, Fattori, De Nittis, Medardo Rosso, de Chirico, Casorati, Morandi, Fontana, Burri. A trieszti szobrász, Marcello Mascherini egy egész szekciót kapott.
A legfelső emeleten, a 20. század második felének szintjén szinte az összes művet a velencei Biennálékon vásárolták, az 1895-ös elsőtől az 1948 és 1968 közöttiekig.
A múzeumnak „örökké a Revoltella Múzeum nevet” kellett viselnie, és „naponta nyitva kellett állnia a közönség előtt”. Működtetésére a báró az 1866. október 13-i végrendeletében kuratóriumot hozott létre. A halála után vásárolt műveket pedig szintén azokból az adományokból fizették, amelyeket ő maga tett a városnak.
Pasquale Revoltella báró otthona volt, aki 1869-ben bekövetkezett halálakor a városra hagyta a műalkotásokkal, a bútorokkal és a könyvekkel együtt. 1872-ben a város múzeumot csinált belőle: ez Olaszország legrégebbi, kifejezetten a modern művészetnek szentelt galériája.
A reneszánsz stílusú palotát 1858-ban építették a berlini Friedrich Hitzig, Schinkel tanítványa tervei szerint. Bent megtekinthető a báró lakosztálya berakásos padlókkal, festett mennyezetekkel és eredeti stukkókkal; egy látványos csigalépcső köti össze az emeleteket.
A termekben a Revoltella gyűjtötte művek láthatók: Pietro Magni márványszoborcsoportjai, történelmi jelenetek, tájképek és portrék a 19. század első feléből.
A gyűjtemény bővítésére a város 1907-ben megvásárolta a szomszédos Palazzo Brunnert, amely Carlo Scarpa átalakítása után csak 1963-ban nyílt meg teljes egészében; később csatlakozott hozzá a Palazzo Basevi. Ma a három épület mintegy 4000 négyzetméternyi kiállítótér.
A bejárás emeletről emeletre halad az időben: a 19. század második felének olasz művészei, a 20. század első évtizedei, a Friuli-Venezia Giulia-i művészek, végül a 20. század második fele. Összesen mintegy 350 festmény és szobor látható.
Sok jelentős név szerepel köztük: Canova, Hayez, Fattori, De Nittis, Medardo Rosso, de Chirico, Casorati, Morandi, Fontana, Burri. A trieszti szobrász, Marcello Mascherini egy egész szekciót kapott.
A legfelső emeleten, a 20. század második felének szintjén szinte az összes művet a velencei Biennálékon vásárolták, az 1895-ös elsőtől az 1948 és 1968 közöttiekig.
A múzeumnak „örökké a Revoltella Múzeum nevet” kellett viselnie, és „naponta nyitva kellett állnia a közönség előtt”. Működtetésére a báró az 1866. október 13-i végrendeletében kuratóriumot hozott létre. A halála után vásárolt műveket pedig szintén azokból az adományokból fizették, amelyeket ő maga tett a városnak.