Leírás
A Costanzi család a 18. század közepe óta birtokolt telekre tervet rendelt Pietro Nobilétől. A tervezést sok probléma nehezítette: egyrészt a talaj egyenetlensége, másrészt egy római kikötő régészeti maradványainak előkerülése.
Nem sokkal bécsi indulása előtt Nobile – a helyi emlékezet szerint – épületet tervezett Giobatta Costanzinak, az egészségügyi kancellárnak. 1840-ben új tulajdonos, Daniele Caroli került a helyére, aki a következő évben felkérte Valentino Valle építészt, hogy az épület egy újabb szárnyát az 1817 óta álló részhez hasonlóan, ugyanazon minta szerint építse hozzá. Nyolc évvel később Panajotti Giorguli megvásárolta az egész épületegyüttest, amelyben ma önkormányzati irodák működnek, a földszint egy részén pedig kiállítóterem található.
Egy vitatható városrendezési megoldás és egy durva beavatkozással végzett restaurálás megváltoztatta az épület eredeti megjelenését, amely kompozíciós vonalaiban mégis ma is visszafogott méltóságot őriz.
A Piazza Piccola felé néző homlokzatokon, valamint az épület két végén, a via della Muda Vecchia felőli oldalon a földszinten oldalanként három egyszerű nyílás látható, fölöttük három, palladiói hangulatú kör alakú ablakkal (oculus). Az első emeleten erkély ttárul fel három íves kapuval, enyhén rusztikázott falfelület előtt. A fölötte lévő szinten három ablakot dombormű-díszítés koronáz, két oldalról pedig egy-egy fejezetes dór oszlop fogja közre őket, az athéni Parthenón mintájára. A legfelső szinten további ablaksor fut végig. Az épület többi részén hat dór pilaszter, egy ablaksor, alatta pedig egy újabb, félköríves nyílássor látható. A homlokzat rendkívüli letisztultsága, amely semmit sem enged a díszítésnek, a Palladio által az antik tanulmányozásán keresztül közvetített klasszicizmust idézi.
A belső terek közül említésre méltó a főlépcsőház. Alaprajza négyzetes, egy félköríves tér előtt áll, a földszinten és az első emeleten két dór oszlop, a másodikon ugyanennyi ión oszlop áll. Itt a tervező, a többi munkájától eltérően, olyan fejezetes oszlopokat alkalmazott, amelyek az oszloprendek használatáról szóló 16. századi elméleti írók útmutatásait követik.
Nem sokkal bécsi indulása előtt Nobile – a helyi emlékezet szerint – épületet tervezett Giobatta Costanzinak, az egészségügyi kancellárnak. 1840-ben új tulajdonos, Daniele Caroli került a helyére, aki a következő évben felkérte Valentino Valle építészt, hogy az épület egy újabb szárnyát az 1817 óta álló részhez hasonlóan, ugyanazon minta szerint építse hozzá. Nyolc évvel később Panajotti Giorguli megvásárolta az egész épületegyüttest, amelyben ma önkormányzati irodák működnek, a földszint egy részén pedig kiállítóterem található.
Egy vitatható városrendezési megoldás és egy durva beavatkozással végzett restaurálás megváltoztatta az épület eredeti megjelenését, amely kompozíciós vonalaiban mégis ma is visszafogott méltóságot őriz.
A Piazza Piccola felé néző homlokzatokon, valamint az épület két végén, a via della Muda Vecchia felőli oldalon a földszinten oldalanként három egyszerű nyílás látható, fölöttük három, palladiói hangulatú kör alakú ablakkal (oculus). Az első emeleten erkély ttárul fel három íves kapuval, enyhén rusztikázott falfelület előtt. A fölötte lévő szinten három ablakot dombormű-díszítés koronáz, két oldalról pedig egy-egy fejezetes dór oszlop fogja közre őket, az athéni Parthenón mintájára. A legfelső szinten további ablaksor fut végig. Az épület többi részén hat dór pilaszter, egy ablaksor, alatta pedig egy újabb, félköríves nyílássor látható. A homlokzat rendkívüli letisztultsága, amely semmit sem enged a díszítésnek, a Palladio által az antik tanulmányozásán keresztül közvetített klasszicizmust idézi.
A belső terek közül említésre méltó a főlépcsőház. Alaprajza négyzetes, egy félköríves tér előtt áll, a földszinten és az első emeleten két dór oszlop, a másodikon ugyanennyi ión oszlop áll. Itt a tervező, a többi munkájától eltérően, olyan fejezetes oszlopokat alkalmazott, amelyek az oszloprendek használatáról szóló 16. századi elméleti írók útmutatásait követik.