Leírás
A Miramare-kastély parkja az a kert, amelyet Habsburg Miksa főherceg alakított ki kastélya körül a Trieszttől néhány kilométerre északra fekvő grignanói hegyfokon: 22 hektárnyi egzotikus fa, sétány és kis tó magasodik az öböl fölött.
Amikor 1856 tavaszán megkezdődtek a munkák, a hegyfok szinte csupasz karsztszikla volt, néhány tüskés bokorral. Miksa, a botanika szenvedélyes híve, a csodák kertjévé varázsolta. Még Mexikóban sem feledkezett meg róla, onnan is folyamatosan küldette a növényeket.
A park angolkert: kanyargós ösvények, vízfolyások, rétek és a természetes elrendezést követő fák váltják egymást, igazodva a terep egyenetlenségeihez. A tervek az osztrák Carl Junker építész munkái, aki a kastélyt is tervezte; a növényekhez a főherceg először Josef Laube-t, majd a cseh Anton Jelineket kérte fel.
A főszereplők közé tartoznak a messziről érkezett fák: libanoni, észak-afrikai és himalájai cédrusok, spanyol jegenyefenyők, kaliforniai és mexikói ciprusok, ázsiai és amerikai fenyők, egy óriás mamutfenyő és a ginkgo. Sok növényt Miksa maga választott ki tengernagyként tett utazásai során.
A zöldben találkozhatsz a Castellettóval, ahol a házaspár a kastély építése alatt lakott, a üvegházakkal és a San Canciano-kápolna romjaival. Az apszisban egy kereszt áll, amelyet a Novara fregatt, Miksa hajója fájából készítettek.
A hattyús tó mellett áll a Svájci ház, amely ma kávézó.
Miramare magánkertnek készült: nincs monumentális bejárata, és nem vezet egyenes út a kastélyhoz. Miksa azonban hetente pár napon megnyitotta az egyszerű emberek előtt.
A története szomorú oldalt is rejt. 1864-ben Miksa innen indult, hogy Mexikó császára legyen, ahol három évvel később agyonlőtték. Felesége, Carlota, aki visszatért Miramaréba, az elmezavar jeleit mutatta, és a Castellettóban tartották elzárva.
A második világháború után az együttes 1954-ig a szövetséges csapatok főhadiszállása volt. A következő évben a parkot újra megnyitották a nagyközönség előtt.
Amikor 1856 tavaszán megkezdődtek a munkák, a hegyfok szinte csupasz karsztszikla volt, néhány tüskés bokorral. Miksa, a botanika szenvedélyes híve, a csodák kertjévé varázsolta. Még Mexikóban sem feledkezett meg róla, onnan is folyamatosan küldette a növényeket.
A park angolkert: kanyargós ösvények, vízfolyások, rétek és a természetes elrendezést követő fák váltják egymást, igazodva a terep egyenetlenségeihez. A tervek az osztrák Carl Junker építész munkái, aki a kastélyt is tervezte; a növényekhez a főherceg először Josef Laube-t, majd a cseh Anton Jelineket kérte fel.
A főszereplők közé tartoznak a messziről érkezett fák: libanoni, észak-afrikai és himalájai cédrusok, spanyol jegenyefenyők, kaliforniai és mexikói ciprusok, ázsiai és amerikai fenyők, egy óriás mamutfenyő és a ginkgo. Sok növényt Miksa maga választott ki tengernagyként tett utazásai során.
A zöldben találkozhatsz a Castellettóval, ahol a házaspár a kastély építése alatt lakott, a üvegházakkal és a San Canciano-kápolna romjaival. Az apszisban egy kereszt áll, amelyet a Novara fregatt, Miksa hajója fájából készítettek.
A hattyús tó mellett áll a Svájci ház, amely ma kávézó.
Miramare magánkertnek készült: nincs monumentális bejárata, és nem vezet egyenes út a kastélyhoz. Miksa azonban hetente pár napon megnyitotta az egyszerű emberek előtt.
A története szomorú oldalt is rejt. 1864-ben Miksa innen indult, hogy Mexikó császára legyen, ahol három évvel később agyonlőtték. Felesége, Carlota, aki visszatért Miramaréba, az elmezavar jeleit mutatta, és a Castellettóban tartották elzárva.
A második világháború után az együttes 1954-ig a szövetséges csapatok főhadiszállása volt. A következő évben a parkot újra megnyitották a nagyközönség előtt.