Leírás
Trieszt Római színháza csaknem kétezer éves kőből épült nézőtér, amely a San Giusto-domb lejtőjére simul a belváros szívében, a via Donota és a via del Teatro Romano között. Helyreállították, részben újjá is építették; az Unità téri városháza mögött áll, és még ma is jól mutatja egy antik színház formáját.
A becslések szerint a lelátókon 3500-tól 6000 nézőig terjedően kaphatott helyet. Öt lépcső osztja szektorokra, két szinten pedig folyosók tagolják, és a görög szokás szerint a domb lejtőjét használja ki.
Lent található az orkesztra, a lelátó lábánál húzódó félkör, előtte pedig megmaradt a négyszögletes színpadépület egy része pillérekkel, valamint öt ajtó nyoma. A domb felőli oldalon hatalmas, félköríves fal tartotta a tetőszerkezetet.
Ma úgy tűnik, mintha beékelődött volna a házak közé, de amikor a Krisztus előtti 1. század végén megépült, a színház a falakon kívül, a tengerparton állt, mert a tenger akkoriban idáig ért. A fülkékben álló szobrokkal díszített színpad közvetlenül a vízre nézett.
Ezekben a fülkékben a császári család és a híres polgárok szobrai álltak. Köztük volt a trieszti születésű Quintus Petronius Modestus, Traianus procuratora és flamenje, vagyis a császárkultusz papja, aki a 2. század elején kibővítette és helyreállíttatta a színházat; egyesek szerint ő kezdeményezte az építését is.
Két ikerfelirat őrzi az emlékét, ezek másolata a helyszínen látható. Az ásatásokon talált eredeti szobrok és feliratok viszont a San Giusto-várban, a Tergestinus lapidáriumban vannak.
A színház évszázadokra eltűnt az óváros házai alatt, amelyek a falait alapként használták, és elveszettnek hitték. 1814-ben Pietro Nobile építész azonosította a maradványait, de csak 1938-ban hozták újra napvilágra, amikor a régi városnegyed ezen részét lebontották.
A becslések szerint a lelátókon 3500-tól 6000 nézőig terjedően kaphatott helyet. Öt lépcső osztja szektorokra, két szinten pedig folyosók tagolják, és a görög szokás szerint a domb lejtőjét használja ki.
Lent található az orkesztra, a lelátó lábánál húzódó félkör, előtte pedig megmaradt a négyszögletes színpadépület egy része pillérekkel, valamint öt ajtó nyoma. A domb felőli oldalon hatalmas, félköríves fal tartotta a tetőszerkezetet.
Ma úgy tűnik, mintha beékelődött volna a házak közé, de amikor a Krisztus előtti 1. század végén megépült, a színház a falakon kívül, a tengerparton állt, mert a tenger akkoriban idáig ért. A fülkékben álló szobrokkal díszített színpad közvetlenül a vízre nézett.
Ezekben a fülkékben a császári család és a híres polgárok szobrai álltak. Köztük volt a trieszti születésű Quintus Petronius Modestus, Traianus procuratora és flamenje, vagyis a császárkultusz papja, aki a 2. század elején kibővítette és helyreállíttatta a színházat; egyesek szerint ő kezdeményezte az építését is.
Két ikerfelirat őrzi az emlékét, ezek másolata a helyszínen látható. Az ásatásokon talált eredeti szobrok és feliratok viszont a San Giusto-várban, a Tergestinus lapidáriumban vannak.
A színház évszázadokra eltűnt az óváros házai alatt, amelyek a falait alapként használták, és elveszettnek hitték. 1814-ben Pietro Nobile építész azonosította a maradványait, de csak 1938-ban hozták újra napvilágra, amikor a régi városnegyed ezen részét lebontották.