Leírás
A Verdi Színház (Teatro Verdi) Trieszt operaháza, alig néhány lépésre a Piazza Unitàtól; főhomlokzata a Piazza Verdira néz. 1801-ben nyílt meg, azóta is a város operájának otthona, és Verdi itt mutatta be két művét.
Magánkezdeményezésből épült 1798 és 1801 között. A belső terek Giannantonio Selva munkái, aki a velencei La Fenice építésze volt; a homlokzatot Matteo Pertsch tervezte, akin meglátszik mestere, Giuseppe Piermarini, a milánói Scala építészének hatása.
A nézőtér végleges arculatát az Eugenio Geiringer vezette 1882–1884-es munkálatok során nyerte el, amikor a díszítéseket Josef Horwath gondozta. Ekkor az épületet hátrafelé meg is hosszabbították, és egy második homlokzatot is kapott, amely a főhomlokzat tervét idézi.
Eredetileg Teatro Nuovo néven nyílt meg, 1820-ban Teatro Grande lett, 1861-ben pedig Teatro Comunale, amikor a város megvásárolta. A Verdi nevet 1901. január 27-én kapta: a városi tanács rendkívüli ülésre gyűlt össze a zeneszerző halálának éjszakáján.
A Verdivel való kapcsolat régi keletű. Az 1843–1844-es évadban Nabucco című műve óriási sikert aratott, több mint húsz előadást ért meg; ezután a színház adott otthont a Il corsaro 1848-as és a Stiffelio 1850-es ősbemutatójának.
Trieszt északra is tekintett: 1883-ban itt adták elő teljes egészében Wagner tetralógiáját Anton Seidl vezényletével. A fiatal olasz iskola művei viszont nehezen törtek utat maguknak, míg végül Mascagni, Leoncavallo és Puccini be nem került a műsor állandó darabjai közé.
Az emlékezetes estek közé tartozik az 1953-as Norma Maria Callasszal, Franco Corellivel és Boris Christoffal, Antonino Votto vezényletével. 1950-től 2011-ig a színház otthont adott a egész Európában ismert Nemzetközi Operettfesztiválnak is.
Az első itt színre vitt opera 1801. április 21-én Simon Mayr „Ginevra di Scozia” című műve volt. Azóta a Verdi több mint húsz ősbemutatót látott, Giovanni Pacinitól Otto Nicolain át Antonio Smareglia műveiig.
Magánkezdeményezésből épült 1798 és 1801 között. A belső terek Giannantonio Selva munkái, aki a velencei La Fenice építésze volt; a homlokzatot Matteo Pertsch tervezte, akin meglátszik mestere, Giuseppe Piermarini, a milánói Scala építészének hatása.
A nézőtér végleges arculatát az Eugenio Geiringer vezette 1882–1884-es munkálatok során nyerte el, amikor a díszítéseket Josef Horwath gondozta. Ekkor az épületet hátrafelé meg is hosszabbították, és egy második homlokzatot is kapott, amely a főhomlokzat tervét idézi.
Eredetileg Teatro Nuovo néven nyílt meg, 1820-ban Teatro Grande lett, 1861-ben pedig Teatro Comunale, amikor a város megvásárolta. A Verdi nevet 1901. január 27-én kapta: a városi tanács rendkívüli ülésre gyűlt össze a zeneszerző halálának éjszakáján.
A Verdivel való kapcsolat régi keletű. Az 1843–1844-es évadban Nabucco című műve óriási sikert aratott, több mint húsz előadást ért meg; ezután a színház adott otthont a Il corsaro 1848-as és a Stiffelio 1850-es ősbemutatójának.
Trieszt északra is tekintett: 1883-ban itt adták elő teljes egészében Wagner tetralógiáját Anton Seidl vezényletével. A fiatal olasz iskola művei viszont nehezen törtek utat maguknak, míg végül Mascagni, Leoncavallo és Puccini be nem került a műsor állandó darabjai közé.
Az emlékezetes estek közé tartozik az 1953-as Norma Maria Callasszal, Franco Corellivel és Boris Christoffal, Antonino Votto vezényletével. 1950-től 2011-ig a színház otthont adott a egész Európában ismert Nemzetközi Operettfesztiválnak is.
Az első itt színre vitt opera 1801. április 21-én Simon Mayr „Ginevra di Scozia” című műve volt. Azóta a Verdi több mint húsz ősbemutatót látott, Giovanni Pacinitól Otto Nicolain át Antonio Smareglia műveiig.