Leírás
A Szentháromság és Szent Szpiridon szerb ortodox templom a triesti szerb közösség temploma a Borgo Teresianóban, a Canal Grande mellett. Kék kupolák, mozaikok és szobrok a homlokzaton: egy darab Bizánc a csatorna partján.
Kívülről a központi kupola magasabbra nyúlik, mint a négy harangtorony, a félgömb alakú kupolasüvegek pedig élénk kék színűek. A külső falakat mozaikok borítják, a homlokzatot pedig kilenc nagy szobor díszíti, amelyek a milánói Emilio Bisi alkotásai.
Bent minden a bizánci kánonokat követi: a falakat teljes egészében olajfestékkel festették, mégpedig úgy, hogy mozaikot utánozzanak. Kiemelkedik a gazdag ikonosztáz négy arannyal és ezüsttel borított ikonjával, amelyeket a 19. század elején festettek Oroszországban.
A bejáratnál egy nagy ezüstlámpa függ, Pavel Petrovics Romanov ajándéka, aki később I. Pál néven orosz cár lett. A szentélyben három oltár áll, a templom márványa pedig Carrarából, Veronából, a Karsztról és Isztriából származik. A kincstár 1751 óta őriz ikonokat, iratokat és műalkotásokat.
A közösség Mária Teréziának köszönheti létét, aki 1751-ben vallásszabadságot adott az ortodoxoknak: ekkor érkeztek Triesztbe szerb kereskedők Herceg Noviból, Trebinjéből és Szarajevóból. Az első, Szent Szpiridonnak szentelt templomon a görögökkel osztoztak.
Az együttélés nem tartott soká: 1781-ben a két közösség a templom működtetése körüli nézeteltérések miatt különvált. A görögök elmentek, és felépítették a San Nicolò-templomot; a szerbek 20 000 forintot fizettek nekik a Szent Szpiridon-templomban lévő részükért.
A mai templom azért épült, mert az első alatti talaj instabil volt. Carlo Maciachini tervezte, 1861 és 1868 között épült, és 1869-ben szentelték fel. Mellette áll a Jovan Miletić nevét viselő szerb iskola; Miletić szarajevói kereskedő volt, aki 24 000 forintot hagyott a triesti szerb gyerekek oktatására.
Kívülről a központi kupola magasabbra nyúlik, mint a négy harangtorony, a félgömb alakú kupolasüvegek pedig élénk kék színűek. A külső falakat mozaikok borítják, a homlokzatot pedig kilenc nagy szobor díszíti, amelyek a milánói Emilio Bisi alkotásai.
Bent minden a bizánci kánonokat követi: a falakat teljes egészében olajfestékkel festették, mégpedig úgy, hogy mozaikot utánozzanak. Kiemelkedik a gazdag ikonosztáz négy arannyal és ezüsttel borított ikonjával, amelyeket a 19. század elején festettek Oroszországban.
A bejáratnál egy nagy ezüstlámpa függ, Pavel Petrovics Romanov ajándéka, aki később I. Pál néven orosz cár lett. A szentélyben három oltár áll, a templom márványa pedig Carrarából, Veronából, a Karsztról és Isztriából származik. A kincstár 1751 óta őriz ikonokat, iratokat és műalkotásokat.
A közösség Mária Teréziának köszönheti létét, aki 1751-ben vallásszabadságot adott az ortodoxoknak: ekkor érkeztek Triesztbe szerb kereskedők Herceg Noviból, Trebinjéből és Szarajevóból. Az első, Szent Szpiridonnak szentelt templomon a görögökkel osztoztak.
Az együttélés nem tartott soká: 1781-ben a két közösség a templom működtetése körüli nézeteltérések miatt különvált. A görögök elmentek, és felépítették a San Nicolò-templomot; a szerbek 20 000 forintot fizettek nekik a Szent Szpiridon-templomban lévő részükért.
A mai templom azért épült, mert az első alatti talaj instabil volt. Carlo Maciachini tervezte, 1861 és 1868 között épült, és 1869-ben szentelték fel. Mellette áll a Jovan Miletić nevét viselő szerb iskola; Miletić szarajevói kereskedő volt, aki 24 000 forintot hagyott a triesti szerb gyerekek oktatására.